20. fejezet - Soha ne add fel.

A megnyitóra készültem, egy piros, testhezálló, talpig érő estélyibe bújtam, ami a combomig fel volt sliccelve és az egész hátát csipke borította. Merész választásnak tűnt, de úgy döntöttem, hogy szeretnék kitűnni a tömegből, így ezt választottam. A hajamat laza hullámokban szabadon hagytam és egy ezüst tűsarkút vettem fel hozzá. Épp, vörös rúzsomat igazítottam a tükörben, mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Seung Hyub jött értem, hogy elvigyen a megnyitóra, mint partnerem. Természetesen, csak addig, míg ki nem szállunk a kocsiból, mert a kapcsolatunk a cégen belül is titok, még Ali-nek sem mondtam el. Fülbevalómat igazítva léptem ki a fürdőszobából és mosolyogtam az előttem álló barátomra, aki végigmért és nem jutott szóhoz. Vicces volt, ahogy még a száját is eltátotta. Megpördültem előtte, hogy mindenhol megnézhessen.
- Nem túl szexis ez? – nyögte ki végül.
- Úgy akarok kinézni, mint egy művésznő.
- Határozottan nőnek nézel ki. – mért újra és újra végig. – Szerintem maradjunk itt. – vigyorgott.
- Na persze! – raktam el a sminkem a kis ezüst kézi táskámba és belekaroltam a karjába, indulásra kényszerítve. Nagyon nem akart menni, s ezt ki is mutatta. Ahogy a liftig sétáltunk, én is megnéztem közelebbről. Nagyon szívdöglesztően nézett ki öltönyben.
- Nagyon jól nézel ki. – mosolyogtam rá, míg a liftre vártunk.
- Köszi. – igazította meg a nyakkendőjét. A lift kinyílt és a szomszéd pár állt előttünk. Ők is csak bámultak ránk. A lány a szájához kapott, ahogy meglátta Seung Hyub-ot. Ők kiszálltak, mi meg be, de még mindig csak a liftbe bámultak. A férfi engem bámult. Egy mosolyt küldtem felé, amit a barátnője észre is vett. Megütötte a vállát és a karjánál fogva húzta el. A lift becsukódott és összenéztünk Seung Hyub-al. Nevetésben törtünk ki. Tudtuk, hogy a lány, holnap reggel csengetni fog az ajtómon, hogy közelebbről megismerjen, kifaggasson. Nem tudta leplezni, hogy rajongó. Seung Hyub végigmért újra és elém állt, két kezét a vállam mellé rakva, hogy ki se tudjak bújni alóla. Szenvedélyesen nézett rám. Megráztam a fejem elpirulva. Javíthatatlan, ezt mindig is tudtam, így apró puszit nyomtam a szájára, de Ő inkább megcsókolt.
- Elkened a rúzsom. – nyúltam a számhoz, kissé meglökve, így vigyorogva mellém állt. A lift kinyílt és már a limuzinhoz sétáltunk. A menedzser és a többiek ott vártak minket öltönyben.
- Wow! – mondták egyszerre, ahogy odaértünk. Kissé belepirultam a pillantásukba.
- Nagyon csinos vagy Noona. – bökte ki Jae Hyun.
- Ti is. – vigyorogtam.
- Fiam! – szólt a menedzser és a többiek már mutogattak a szájukra. – Töröld le a rúzst a szádról, mert nem áll jól. – Seung Hyub elfordulva törölte meg az arcát én meg csak zavartan sütöttem le a szemem. Nem volt mérges, csak nevetett, ahogy ránk nézett. Túl nyilvánvalóak voltunk. Kwang Jin kinyitotta nekem a limuzin ajtaját és beszálltunk. Most ültem először ilyen autóban így csodálkoztam, ahogy beszálltunk és piszkosul szerencsésnek éreztem magam, de nem az autó miatt, hanem az utasok miatt. A hely, ahol kiszálltunk egy forgalmas út mellett volt. Ahogy bementünk mindenfelé virágok és újságírók. Rögtön le is akartak állítani minket, de a menedzser kedvesen leszerelte őket és mentünk is tovább. A rendezvény nagyszabású volt és mindenfelé az én rajzaim voltak keretbe foglalva. Az igazgató, ahogy meglátott, odajött és mosolyogva állt meg előttem.
- Gyönyörű ma Kim Hae Ree. – állapította meg én pedig udvariasan megköszöntem. – Velem jönne, hogy bemutassam pár embernek? – nyújtotta a karját, én pedig elindultam, hogy belekarolhassak. Rengeteg ember volt ott, de bentre nem engedtek riportereket, ők kitartóan vártak kint. Mindössze egy TV stáb volt bent, akik felvették az egész megnyitót. Sok embert megismertem az igazgató által. Épp egy idősebb férfi elé sétáltunk, hogy bemutasson neki.
- Engedje meg, hogy bemutassam a művésznőt vezérigazgató.
- Üdvözlöm a nevem Kim Hae Ree. Örülök a találkozásnak. – hajoltam meg kecsesen, a férfi meg a kezét nyújtotta nekem, amit viszonoztam. Kézcsókkal üdvözölt és láttam, ahogy csillogtak ráncosodó szemei.
- Ön feltűnően gyönyörű Hae Ree-ssi. – mosolygott rám, miközben alaposan végigmért.
- Köszönöm. – jöttem zavarba.
- Lenne önnek egy kihagyhatatlan ajánlatom. A munkáit nézve és így, hogy megismertem, szeretném, ha a továbbiakban velem dolgozna. Kérem, gondolja át és hívjon fel. – adta át a névjegykártyát, amin a Shin Jung Min név állt és, hogy művészeti galéria vezérigazgató. Alaposan megnéztem és eltettem a táskámba. Még egy kicsit beszélgettünk és mentünk is tovább. Néha a szememmel Seung Hyub felé pislogtam, aki láthatóan nem érezte magát jól. Én is szívesen lettem volna vele, de tudtam, hogy most fontosabb dolgaim vannak, és majd este együtt leszünk. Utáltam titkolózni, legszívesebben világgá kiáltottam volna, hogy mennyire szeretem, mégis az ajtót bámultam, hátha bejön rajta Jong Hyun. Hiányzott, már rég láttam. Nem tudtam folyamatosan az ajtót bámulni, de egyszer csak megláttam a tömegben.
- Elnézést, rögtön visszajövök. – mondtam beszélgető partnereim felé, akik már nem is az enyémek voltak, mert én csak ott álltam az igazgató mellett egy pohár pezsgővel a kezemben. Meghajoltam és Jong hyun után mentem.
- Szia. – álltam meg mögötte. Megfordult és csodálkozva nézett rám.
- Wow. Fel sem ismertelek. Gyönyörű vagy. – mondta Ő is és úgy éreztem, hogy ma tényleg túl sok bókot és elismerő pillantást kapok, de örültem neki, hisz ez az egész rólam és a munkámról szólt.
- Köszönöm. –válaszoltam végül. – Rég láttalak. Hogy vagy?
- Fáradtan. Túl sok energiát fektetek a munkába, de minden rendben. – mosolygott, míg én kínosan éreztem magam az utolsó találkozásunk miatt. Nem akartam újra bocsánatot kérni, de sajnáltam még mindig. Seung Hyub lépett mellénk és ránk köszönt. Ettől a hármastól féltem a legjobban, hisz rátett még egy lapáttal a zavaromra. Lekezeltek és Seung Hyub közel lépett hozzám, arcán féltékenység futott át. Tudtam, hogy így akarja a tudtára adni, hogy együtt vagyunk, de Jong Hyun csak mosolygott, hisz tudta, hogy kinek adtam oda a szívem. Lesütöttem a szemem, annyira szégyelltem magam, de nem lehettünk feltűnőek a kamerák miatt. Jong Hyun barátom felé fordult és így szólt:
- Gratulálok. Vigyázz rá nagyon, egy kincs van a kezedben.
- Tudom. – válaszolta egyszerűen, de már nyoma sem volt az előbbi féltékenységnek.
- Gratulálok Hae Ree. Gyönyörűek a munkáid és te is. Remélem, hogy boldogok lesztek. –súgta az utolsó mondatot.
- Köszönöm. – hajoltam meg kissé és csillogó szemeibe néztem, ahogy távozásra készült.
- Sajnálom Hyungnim. – szólalt meg Seung Hyub, de Jong Hyun csak egy félmosolyt küldött felé és megszorongatta jobb kezével a vállát barátian. Tudtam, hogy nincs más, amit mondhatnánk egymásnak. Ez a fejezet lezárult, de a barátságunk mindig folytatódik, bármi is történt. Végignéztük, ahogy elhalad az emberek között és leül egy társasághoz.
- Vissza kell mennem az igazgatóhoz. Ha vége az egésznek, akkor találkozunk. – léptem el mellette a poharamat szorongatva. Az igazgató beszéde után engem hívott a mikrofon elé.
- A művésznő, aki mindezt megalkotta és lehetővé tette Kim Hae Ree kisasszony. Mondana pár szót?- ahogy felléptem a kis emelvényre mindenki tapsolt a teremben és engem nézett. Izgatott voltam, de boldog.
- Üdvözlök mindenkit, aki eljött ma. – kezdtem- Szeretném megköszönni az igazgatónak ezt a lehetőséget, valamint a cégen belül nagyon sok embernek vagyok hálás. Köztük a cég marketing menedzserének Alyssha-nak és az előadóknak. Lee Jong Hyun, aki mindig mellettem állt és barátként támogatott. Köszönöm. – néztem a szemeibe- Nem hagyhatom ki azt az együttest, akikkel a legtöbb időt töltöttem, nem csak, mint művész, hanem, mint ideiglenes menedzser is. Köszönöm a támogatást és a szeretetet, amit az N.Flying-tól és a menedzserüktől kaptam. Kérem, tapsolják meg őket. – ütöttem a csuklómhoz a kezem, mert a pezsgő még mindig az egyik kezemben volt. – Valamint szeretném megköszönni mindenkinek, akik megtiszteltek a jelenlétükkel ma. A továbbiakban is keményen fogok dolgozni. – emeltem a poharam, s mindenki követte a példámat. Egy korty után óriási tapsot kaptam és lesétáltam a pódiumról.
A megnyitó után a fényképészek, képet készítettek rólunk. Elsőként az öt fiú lépett mellém. Jobb oldalamon Hoon, bal oldalamon pedig Seung Hyub mosolygott a kamerába. Jong Hyunnal és a többiekkel is készült kép, majd egy teljes céges fotó is elkattant. Elfáradtam, de ahogy hazamentem, gyorsan átöltöztem és rohantam is vissza a kocsihoz, hogy a fiúk szállásán ünnepelhessünk. Kaptam egy nagy tortát, amire a „gratulálunk” volt írva. Elfújtam a gyertyákat és meghatódva néztem rajtuk végig. Nagyon fognak hiányozni, hisz már lezárult a feladatom a cégnél, de tudtam, hogy mit fogok tenni, hogy újra együtt lehessek velük. Nem foglalkoztam most ezzel a gondolattal, csak felvágtam a tortát és ettünk, nevettünk és beszélgettünk. Mikor mindenki elaludt és én már hazafelé indultam, csörgött a telefonom.
- Nem tudsz aludni? – vettem fel a telefont Seung Hyubnak.
- Nem. Nem akarsz beszökni a szobámba? – kicsit haboztam, de egye fene alapon beleegyeztem. Óvatosan nyitottam ki az ajtót és cipőmet a kezemben fogva lopóztam be a szobájába. Behúztam magam mögött az ajtót és leraktam a cipőim. Rögtön elkapta a derekam és megcsókolt. Erre vártunk reggel óta. Csak szerettem volna a karjaiba bújni, hisz nem tudtuk, hogy mikor tehetjük ezt meg újra. Csak feküdtünk az ágyon és egymás kezét fogva pihentünk.
- Nehogy felszedj valakit, míg nem látlak. – mondta.
- Ez rád is vonatkozik. – húzódtam el kissé, hogy lássam az arcát. Nagyon féltem attól, hogy eltávolodunk egymástól. Nem tudtam volna túlélni, ha elveszíteném.
- Szeretlek és szeretni is foglak. Nem kell más. – mondta mosolyogva, amivel kissé megnyugtatott. – Viszont ma nagyon féltékeny voltam. Az a vén igazgató majdnem felfalt a szemeivel, aztán Hyungnim is.
- Azért, mert szexi voltam és gyönyörű. – húztam kissé az idegeit, mire hunyorogva nézett rám. Hangtalan kacagásba kezdtem, de Ő csak még jobban magához húzott és szorított, mint aki soha többé nem akar elengedni és tudtam jól, hogy így is érez. Azt viszont nem tudtam, hogy hogyan alakul a jövőnk, de semmiféleképpen nem akartam, hogy ne legyen a részese, ezért mindent meg fogok tenni.

- 1 év múlva –

Reggel felvettem a nap sárga ceruzaszoknyám egy fehér blúzzal és már indultam is volna dolgozni. A telefonom folyamatosan a fülemen volt, alig hogy letettem már ültem is az asztalhoz, hogy reggelizzek.
- Egyél. – mondta anya, hisz időközben elköltöztem, Ő pedig velem tartott. Eladta a boltot és vettünk egy kis házat, hogy egyikünk se legyen egyedül. Örültem, hogy anyu beleegyezett, hisz csak Ő volt nekem, na meg ugye Seung Hyub, akivel a mai napig szenvedélyesen szeretjük egymást a vitáink ellenére is. Rövid időn belül váltam befolyásos művészeti igazgatóvá, hála a lehetőségnek, amit az ügynökség nyújtott nekem. A felkérések csak jöttek és jöttek, én pedig jól választottam, hisz minden pénzemet befektettem egy vállalkozásba. Ma viszont nem arra készültem, hogy ezt a vállalkozást irányítsam. Teljesen más céllal indultam el. Bementem az irodába, hogy mindent el tudjak rendezni és már rohantam is tovább. Izgatottan, de boldogan kopogtam magas sarkú cipőimben az épület előtt. Levettem a napszemüvegem és elindultam egy új helyre, ahol sok időt fogok tölteni a továbbiakban. Ali már várt rám és felkísért a próbaterem elé. Mindent megbeszéltem vele előző nap, mikor kijöttem az igazgató irodájából. Elfogadtam az egy éve felajánlott pozíciót a cégnél és gyakornok lettem, de ezt Ali-n kívül senki nem tudja, ezért egy kis meglepetéssel készültünk a fiúknak. Bement az ajtón és résnyire nyitva hagyta, hogy halljam, amit mond.
- Sziasztok fiúk. – ahogy bement a dobok is elhallgattak. – Ma csatlakozott egy új gyakornok a céghez és nagy rajongótok, szeretne bemutatkozni.
- Lány vagy fiú? – kérdezte rögtön Jae Hyun. A markomba nevettem hangtalanul. Semmit nem változott.
- Nő… - folytatta Ali. – Hoon a kedvence a csapatból, nagyon tehetségesnek tartja.
- Ohhh! – mondták egyszerre és tudtam, hogy Hoon csak pislog a többiek meg nevetnek, ahogy én is az ajtó mögött.
- Bejöhetsz. – szólt ki nekem, én pedig izgatottan tártam kintebb az ajtót és magas sarkúm kopogása jelezte, hogy elindultam. Beléptem a terembe, Seung Hyub, rögtön felpattant a kanapéról és pislogott rám.
- Sziasztok. Kim Hae Ree vagyok az új gyakornok. Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Kérlek legyetek jók hozzám. – hajoltam meg előttük és mikor felegyenesedtem, akkor mosolyogva néztem rajtuk végig, akik szóhoz sem jutottak.
- Ez vicc? – kérdezte Seung Hyub, mire megráztam a fejem.
- Nem. – ráztam tovább. Ledobta a telefonját a kanapéra és odafutott hozzám, hogy megöleljen.
- Oh. – lepődött meg Ali. – Látom szoros a barátság még mindig.
- Milyen barátság? – nevetett Hwi Seung Ali-re, aki nem értett semmit.
- Unnie… - kezdtem volna, de Seung Hyub mindenki előtt megcsókolt. Meglepődtem, mert egyáltalán nem számítottam rá.
- Mi? Mi? Mi? – fagyott le Ali. – Mégis mióta? El se mondtad? Hogy történt? Teljesen kivagyok. – annyi kérdést tett fel, hogy azt sem tudtuk, hogy melyikre válaszoljunk. Seung Hyub átkarolta a vállam,az arcán diadalittas vigyor ült.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el, de ez titok. – emeltem a számhoz az ujjam.
- Egyébként emlékeztek a bulira, mikor Hae Ree idejött? Az első hetek óta tart. Na, de nem volt ilyen könnyű. Azt hittem megbolondulok, mert folyamatosan csak eltolt magától. – felnéztem rá bocsánatkérően és örültem, hogy jól választottam.
- Ezt nem hiszem el. – ült le Ali, mert a meglepettségtől nem tért észhez.
- Megmutassam még egyszer? – nevetett Seung Hyub, mire kissé megütöttem a hasát. Fájdalmasan tartotta vissza a levegőt, mintha fájna neki.
- Nem kell. – legyintett és felállt, hogy egyedül hagyjon minket. – Hae Ree, mi még beszélgetünk. – nézett vissza az ajtóból, hisz a kíváncsisága nem lett teljes mértékben kielégítve. Bólintottam egyet és mosolyogva néztem a fiúkra.
- Mi az, hogy Hoon a kedvenced? – kért számon Seung Hyub, de csak nevetve ráztam a fejem és a többiekre koncentráltam.
- Hiányoztatok. – emeltem ölelésre a karom. Odafutottak és átöleltek egyszerre mind a négyen, Seung Hyub meg csak pislogott, mert Ő kimaradt. Olyan boldog voltam, ezt terveztem több mint egy évig. Az ölelkezésből kibontakozva Seung Hyub megfogta a kezem és elhívott a többiektől. A tetőre mentünk, hogy nyugodtan tudjunk beszélni.
- Feladtad az álmod miattam? – kérdezte miközben megölelt.
- Mindent elértem, amit akartam, nem adtam fel az álmom, csak új álmom van, amiben te vagy a lényeg. Azért nem vállaltam el rögtön az ajánlatot, mert szerettem volna, ha büszke vagy rám. Méltó nőként szerettem volna melletted állni, nem csak egy gyakornokként. Nem tudok úgy élni, hogy távol vagy tőlem, túlságosan hiányzol.
- Én már akkor is büszke voltam rád, mikor abban a vörös ruhában megjelentél a szobában. Sokat aggódtam, míg nem voltam veled. Esténként azon járt az eszem, hogy vajon eszel rendesen, és hogy vajon ki akar lecsapni a kezemről. Nagyon nehéz volt, de inkább azért, mert mindig veled akartam lenni, idegesítően hiányoztál. Annyira örülök, hogy itt vagy. – szorított erősebben, majd elváltunk és puha csókot adott az ajkaimra.
Nem akartam egy olyan helyen élni, ahol Ő nincs velem. Az életem csak vele teljes és ezért mindent megtettem, amit csak tudtam.

A gyakornoki időm mindössze nyolc hónap volt és már az első filmet forgattuk a dalomhoz. Bemutatkoztam a médiában és előkerültek a régi cikkek is rólam, a megnyitóról és sajnos a magazinfotózás is, aminek Seung Hyub kicsit sem örült, mert már akkor is veszett kutyaként morgott már a gondolatától is, így úgy döntöttünk, hogy nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatunkat. A cég már rég tudott rólunk, nem tudtuk sokáig titkolni, viszont kicsit aggódtam, hogy fogadja majd az ország a szerelmünket.
A pletykalapok címlapján a következőképpen adták le a híreket: „ Lee Seung Hyub az N.flying leadere és a frissen debütált Kim Hae Ree, aki az ARTIST művészeti cég igazgatója egy párt alkot már hosszabb ideje.”
A vélemények vegyesek voltak, de inkább gratuláltak nekünk, aminek nagyon örültünk. Már nem kellett titkolóznunk, vagy bujkálnunk. Az első fellépésemre is elkísért és együtt álltunk a kamerák elé. Idegesen tördeltem az ujjam a fellépő ruhámban, de ahogy megfogta a kezem, nyugodtság telepedett rám és tudtam nincs mitől félnem, amíg Ő mellettem van.

-VÉGE-